|
 |
|
|
|
|
| is kell tudnia, bánatának, örömének kell lennie. Nagy száraz |
| 2024-04-22 15:54:52 |
|
|
|
 |
|
|
szemedben látok,
de nem értem:
Miért törted ketté gyenge szívem?
Egyedül maradtam a sötétben.
Vad csókod ízét még érzem ajkamon.
Rád várok örökké, minden hajnalon,
hogy visszatérj és magadhoz húzz,
de a valóság néha visszahúz
a jelenbe, mely oly kegyetlen.
Te voltál, kit igazán szerettem,
s most itt állok és remélek, |
| 2024-04-06 21:15:24 |
|
|
|
 |
|
|
az Úr tudta!
A szívek lángja |
| 2024-03-24 18:05:39 |
|
|
|
|
|
|
|
|
bánat
Jött kutatni szenvedéj
S mind ott jajgattak, sirtak szüntelen:
"Hol a holt szerelem... Hol a holt szerelem..."
És bejött a borzalom...
Keresgélt hangtalan
A néma hajnalon...
A gyötrelem nyögött be csendesen.
Keresgélt sirva... "Hol az Istenem..."
És sápadtan... vén halál arcával...
Beszólt a hajnalfény: "Megvan a holt szirén. |
| 2024-03-16 20:45:30 |
|
|
|
 |
|
|
vagyok,
kit a múlt képként otthagyott.
Én vagyok az, ugye felismersz?
Én vagyok az a sok- sok elmúlt perc.
Én vagyok az a sóhaj az ajkadon,
az első fénysugár ébredő hajnalon.
Én vagyok az a szellő ki simogatja arcodat gyengéden,
én vagyok a gyűrődés azon a kopott fényképen.
Én vagyok a tornádó, mi feldúlja életed,
én vagyok a kívánság, |
| 2024-03-13 09:19:51 |
|
|
|
|
|
|
Varga Imre:
Mezei katángNyári hajnalon
ébred a rét.
Kéken a katáng
nyitja a szemét.
Nyári hajnalon
ébred az ég.
Kitárul kéken
a messzeség.
|
| 2024-02-28 01:06:54 |
|
|
|
|
|
|
VARRÓ DÁNIEL VERSEIVarró Dániel (Budapest, 1977. szeptember 11. -) József Attila-díjas magyar költő, műfordító.
Első verseit 12 éves korában (1989) írta, mely meghozta számára első költői sike |
| 2024-01-29 20:00:52 |
|
|
|
|
|
|
után van, hallgat a sikátor.
És várunk, várunk feszült-csendesen,
sok-sok hajnali, ázott, néma kő,
hogy valaki majd talán erre jő,
fényes-fehéren, esős hajnalon,
tűzhomlokából sugarat eresztve:
Huszadik Század, az új Hit, az Eszme!
Mi csak átjáró tört köve vagyunk,
sáros kis utcán, hajnalfény fele
várakozással és csend |
| 2023-12-30 21:43:56 |
|
|
|
|
|
|
nincs,
dög leszek, ledér, és izgató,
s leolvad a bércekről az évezredes hó.
Amikor szeretlek...
rianásként fut végig a vágy a hátamon,
lángra lobbanok fogvacogtató hajnalon,
viharban is vitorlát bont bennem a vágyhajó,
és elakad ajkamon a legszentebb szó.
Amikor szeretlek...
hozzád bújva belehalok csendesen,
cseppként olvadok, mint |
| 2023-12-05 21:00:20 |
|
|
|
|
|
|
mesél.
2022. december 11.SZÜRKE HAJNALONCsendleplét szétteregetve gyászol,
semmibe fordul a lomha távol,
végtelenbe borult apró zajokba,
foszló percekbe csapódik sóhaja.
Bódult éjből, ébr |
| 2023-11-22 20:30:31 |
|
|
|
|
|
|
hajam,
lehajtott fejjel kell mégis hordanom.
miért nézek mindig a tükörbe,
hisz' amit látok az fáj nagyon,
mert arcom össze van gyűrődve,
d |
| 2023-11-21 19:48:54 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Gebhardt Nóra, Rejtő Jenő, Dóró Sándor, Varró Dániel, Dsida Jenő, Nagy Ilona, Fonyó Tamás, Varga Imre, VARRÓ DÁNIEL VERSEI, József Attila-díjas, Huszadik Század, SZÜRKE HAJNALON, valóság néha, szomszéd falvak, húsvét hajnalon, határjárás alatt, szívek lángja, holt szerelem, néma hajnalon, gyötrelem nyögött, holt szirén, múlt képként, első fénysugár, gyűrődés azon, kopott fényképen, lomha távol, |
|
|
|
